Ünneplő emberek boldog zsongása
A város szívében, az ünnepi tömegben,
Zsongnak az emberek, mint méhek a mézben.
Arcukon boldogság, szívükben öröm,
Mint a tenger habján ringó kis öböl.
Fényekkel borított fák, csillogó díszek,
Mindenki örül, senki sem kíván külön kísért.
A hangok összeolvadnak, mint az esti fények,
Az ünnepi zsongásban mindenki együtt létezik.
A kacagás, a dal, a boldog szavak,
Mint a patakban csillogó arany aluviumok.
Az öröm, mint a szél, fújja a hajukat,
Mindenki érzi, itt az ünnep, a boldog magyarok.
A város szívében, az ünnepi tömegben,
Zsongnak az emberek, mint méhek a mézben.
A boldogság, mint a hajnal, tör fel az égen,
Az ünneplő emberek között, a boldog zsongásban.
Ez a világ, ahol az ünnepi hangok szállnak,
Mint a hópelyhek, melyek az égből aláhullanak.
Az ünneplő emberek boldog zsongása,
Mint a csillagok tánca, a végtelen űrben.
