Ugrások a végtelenbe
Hol a végtelen szélén álltam,
Színtelen, szürke világban,
Létem ködbe vesző árnyéka,
Tán csak álom volt, vagy bánat?
Keresem én az élet értelmét,
Mint a hajnalban a napfényt,
De minden út, melyen járok,
Csak a végtelenbe torkollik.
Ugrások a végtelenbe,
Mint a szél, mely szabadon száll,
Mint a madár, mely a magasba emelkedik,
Hogy ott, a végtelenben találjon otthonra.
Egy lépés, és már a semmiben vagyok,
Nincs előttem út, nincs mögöttem múlt,
Csak a végtelen, ahol minden lehetséges,
Ahova az álmaim repítenek.
Minden ugrás egy új kihívás,
Egy új lehetőség, hogy felfedezzem önmagam,
Hogy megtanuljam, milyen az élet,
Amikor a végtelenbe ugrasz.
Nem félek, mert tudom,
Hogy a végtelenben minden lehetséges,
Hogy ott, ahol nincsenek határok,
Ott találom meg önmagam.
Ugrások a végtelenbe,
Mint a szél, mely szabadon száll,
Mint a madár, mely a magasba emelkedik,
Hogy ott, a végtelenben találjon otthonra.
Ez az én utam, ez az én sorsom,
Ez a végtelenbe vezető út,
Ahol minden lehetséges,
Ahol önmagam lehetek, és mégis más.
