Tűzszikrák a Mennyből
Csillagok tűzszikrái hullnak, mint a mennyből szálló lángok,
Egek mélyéből jövő, hősies szívű vágyak.
Szabad szellemű lények, kik a sötétből törnek elő,
S a fényt hozó hajnalban ébrednek, mint a hajnali rózsák.
Az ég végtelen tengerén hajóként úsznak a felhők,
S a sötétség szívében is ott lüktet az élet csodás költői képe.
A hold, mint egy hős lovag, ki a sötét éjszakában harcol,
Fényt hoz a sötétségbe, mint a tűzszikrák a mennyből.
A szél, mint egy hűsítő dal, mely a nyári hőségben enyhül,
S a tenger hullámai, mint a szívünkben élő rejtélyek.
A csillagok, mint a titkok, melyeket az éjszaka őriz,
S a hajnal, mint egy ígéret, mely a reményt hozza el.
A tűzszikrák a mennyből, mint a hősök, kik a harcban elesnek,
De a szívükben élő tűz sosem alszik el.
A csillagok, mint a hősök, kik a sötét éjszakában ragyognak,
S a hold, mint egy hűsítő dal, mely a nyári hőségben enyhül.
A tűzszikrák a mennyből, mint a hősök, kik a harcban elesnek,
De a szívükben élő tűz sosem alszik el.
A csillagok, mint a hősök, kik a sötét éjszakában ragyognak,
S a hold, mint egy hűsítő dal, mely a nyári hőségben enyhül.
