Tüzes könnyek éjszakája
Az éjszaka sötétje, mint a spanyol bársony,
Borítja be a világot, s a szíveket az árny.
Szikrázó csillagok, mint égő gyertyák,
Elhaló fényükben tükröződnek a vágyak.
A hold, mint egy szomorú flamenco táncos,
Táncol a csillagok között, a végtelen táncos.
Lángoló szívek, mint a tüzes bor,
Egy-egy csillagban égnek, s fájnak a szívük tor.
Könnyek hullnak, mint a tüzes eső,
Égnek az arcokon, mint a szenvedés meséjő.
De a könnyek tüze nem éget, csak ébreszt,
Mint a spanyol gitár, mely a szívben énekeszt.
A szerelem, mint egy szélvész, dúl,
Szíveket tép szét, s szíveket gyúl.
De a szerelem tüze, mint a spanyol nap,
A leghidegebb szívet is felmelegíti, mint a nap.
Az éjszaka végén a hajnal, mint egy flamenco dal,
Táncra perdül, s a szívben marad a dal.
A tüzes könnyek éjszakája véget ér,
De a szerelem tüze tovább ég, mint a fényes ér.
A szerelem, mint egy spanyol ballada,
Mélyen a szívben marad, mint a ballada.
A tüzes könnyek éjszakája véget ér,
De a szerelem dalától sosem leszünk szabad.
