Tűz és jég között egy hűvös hazugság
Mint a jéghegy csúcsán táncoló láng,
Egy hazugság hűvös ölelésében állok,
S a látványtól szívem összerándul, fájóan.
Egy kérdés kavarog a szívem mélyén:
Vajon a hazugság tüze melyikünket éget?
A jég, mely szívemben tükröződik,
Mint a tél hideg lehelete, átjár,
S a tűz, mely szívemben lobog,
Mint a nyár forró csókja, megéget.
Két ellentét, mely egymást keresi,
Mint a nap és a hold az égen,
Mint a tűz és a jég a szívemben.
A hazugság hűvös ölelésében állok,
Mint a jéghegy csúcsán táncoló láng.
A szavak, melyek ajkamon megdermednek,
Mint a jégkristályok a hajnalban,
Mint a könnycseppek a szememben.
A szívemben a tűz és a jég harca dúl,
Mint a vihar a tengeren,
Mint a szél a pusztán.
Egy hazugság hűvös ölelésében állok,
Mint a jéghegy csúcsán táncoló láng.
És a kérdés, mely a szívem mélyén kavarog:
Vajon a hazugság tüze melyikünket éget?
A tűz és a jég között egy hűvös hazugság,
Mint a jéghegy csúcsán táncoló láng,
Egy kérdés, mely a szívem mélyén kavarog:
Vajon a hazugság tüze melyikünket éget?
