Túl az árnyakon
Én, aki a szavak mély kútjából merítek,
Megfogalmazom a létező magyar kifejezések gazdag szókincsét.
Az élet színpadán, hol a múlt és jövő árnyai közt táncolok,
Alkotói lényemmel formálom a világomat, melyben élek.
Szavak szőnek hálót, mint a pók a reggeli harmatban,
Színeik, ízeik, illataik a szívemben összeérnek.
Szabadversben szárnyalok, mint a madár az ég alatt,
Csodás költői képek születnek a tollam alatt.
A múlt árnyai mögött, a jövő fényében fürdőzöm,
Minden szavam egy új világba visz, ahova lépteim soha.
Allegorikus metapoézisben élem az életem,
Minden szó, minden mondat az én történetem.
A szavak, mint gyöngyök a mély tenger fenekén,
Minden egyes szóban ott rejtőzik az én lényem.
A versírás, mint a szél a fák között, szabad és vad,
Örömöm és bánatom, mind egy-egy verssorban található.
Túl az árnyakon, a fényben fürdőzöm,
A szavak világában élek, ahol minden lehetséges.
Én, aki a szavak mély kútjából merítek,
Megfogalmazom a létező magyar kifejezések gazdag szókincsét.
