Történelem szárnyán a múltba repülünk
Az idők fátylán át, sötét mélybe merülünk,
Hogy a múltból szőtt emlékekkel terülünk.
Történelem szárnyán a múltba repülünk,
Ahol a múlt és a jelen összeférülünk.
A csillagok hátán, az éj leple alatt,
A történelem könyvében lapozgat.
Az évszázadok súlya alatt hajló hát,
Múltunk emlékeit őrzi, mint titkos talizmán.
Ködös reggelen, a hajnal hasadásán,
A múlt szellemét érezzük a világ fáradásán.
A történelem szárnyán a múltba repülünk,
Ahol az évezredek tánca köszönt ránk, mint régi barát.
A múlt emlékei, mint csillagfény a sötét éjben,
Világítják meg utunkat, mint örökös égi jel.
A történelem szárnyán a múltba repülünk,
Hogy a jövőbe tekintve, a múltat megérthessük.
Ó, történelem, te idők hű krónikása,
Rajtad keresztül a múltba repülünk, mint madár a magasba.
A múlt emlékei közt barangolva, mint vándor a pusztában,
Megértjük, hogy a jövő a múltban gyökerezik, mint fa az anyaföldben.
