Törött álmok táncolnak
Az élet színpadán törött álmok táncolnak,
Szívemben halk dallamok, suttogó szavak szállnak.
Az éj leple alatt, a csillagok közt bolyongva,
Egy utópisztikus világ képe rajzolódik a homályba.
Ahol a színek szabadon szárnyalnak, nem ismernek határt,
Ahol a gondolatok szövődnek, mint a szivárvány szálak.
Ahol az emberek nem harcolnak, csak szeretnek és álmodnak,
Ahol a szív dobogása a legnemesebb dallamot hozza létre.
Ahol a szavak szárnyra kelnek, és az égig emelkednek,
Ahol a remény sosem hal meg, csak új formát ölt.
Ahol a bánat nem létezik, csak a boldogság színei,
Ahol az álmok nem törnek, hanem örökké táncolnak.
De ez csupán egy álom, mely a szívemben él,
Egy utópisztikus világ, melyet a reményem szőtt.
A valóság kemény, a szíveket gyakran szaggatja,
A törött álmok táncolnak, de a remény sosem hagyja.
A törött álmok táncolnak, de a szívemben él a hit,
Hogy lesz egy nap, amikor a világ is megváltozik.
Egy nap, amikor a szeretet lesz az úr, és nem a harag,
Egy nap, amikor az álmok nem törnek, hanem örökké táncolnak.
