Titkos Védelmezők
Széles e hazán, hol a hajnal kél,
Titkos védelmezők ébren vannak.
Óvják a béke szentélyét, mikél
Magyar föld felett a csillagok ragyognak.
Árnyékban járnak, nesztelen léptekkel,
Néma hősök, kik a csendben élnek.
Szívükben őrzik a remény ékkövét,
Melyet a sors kezéből elvétlenképpen védnek.
Nem karddal, nem pajzzsal, de szívvel és lélekkel,
Akkor is, ha a világ nem látja őket.
Titkos védelmezők, kik soha nem feledtek,
Hogy a hazáért élni és halni szent kötelesség.
Nem a dicsőség hívja őket, nem a hírnév csábít,
Csak a szívük halk suttogása, mely a csendben él.
Hogyha a haza hív, ők mindig ott vannak,
Mint a titkos védelmezők, kik az árnyékban élnek.
A holdfényben, a csillagok alatt,
Ahol a szél a fák között susog,
Ott vannak ők, a titkos védelmezők,
Kik a hazát szeretik, s a csendben élnek.
A nap felkel, s ők eltűnnek a fényben,
De a szívükben őrzik a titkot tovább.
A haza védelmezői, kik a csendben élnek,
Titkos védelmezők, kik a hazáért dobban a szívük.
