Titkos erők felébrednek a harcosokban
Egykor volt, hol nem volt, világunkat elnyelte a kotyvalék,
Ahol a szabadság csak egy szó volt, s a boldogság csak egy álom.
Ahol az emberek élték a mindennapjaikat, de nem éreztek semmit.
Ahol a hatalom a kevésbé értékesek kezében volt,
És ahol a szeretet csak egy elérhetetlen utópia volt.
De a harcosok, akik a szívükben hordozták a reményt,
Nem hagyták, hogy a sötétség elnyelje őket.
Titkos erőkkel rendelkeztek, melyek mélyen aludtak bennük,
Mint a tűz, mely csak egy szikra kell, hogy lángra lobbanjon.
És egyszer csak, a legsötétebb órában,
A titkos erők felébredtek a harcosokban.
Mint a hajnal első sugarai, melyek áttörnek az éjszaka sötétségén,
Úgy tört elő belőlük a fény, mely mindent elárasztott.
A hatalom elveszett, a szeretet pedig elérhetővé vált.
A szabadság nem csak szó volt többé, hanem valóság.
A boldogság nem csak álom volt, hanem élet.
És a világunk, melyet a kotyvalék elnyelt,
Most újra tiszta és szabad lett.
És így lett a harcosok a világ új reménysége.
A titkos erők, melyek felébredtek bennük,
Mint a hajnal első sugarai, melyek áttörnek az éjszaka sötétségén,
Úgy tört elő belőlük a fény, mely mindent elárasztott.
Ez a történet nem csak a harcosokról szól,
Hanem rólunk, emberekről is.
Mert mindannyiunkban ott vannak ezek a titkos erők,
Csak fel kell ébresztenünk őket.
És ha egyszer felébrednek bennünk,
Akkor mi is harcosokká válunk,
És a világunk, melyet a kotyvalék elnyelt,
Újra tiszta és szabad lesz.
