Tetőzi Csilla vagyok, a Holdraforgók különleges 3D nyomtatott dekortárgyainak “társszerzője” és a Moonflyover elnevezésű “modern művészeti alkotások múzeuma” témájú oldal létrehozója és megálmodója. Ezen kívül költő, akinek 4 év után készült el a könyve nyers verzióban.
Magánakcióim nagy részéhez közösen végezzük el a munka oroszlánrészét alkotótársammal, név szerint Gyimesi Tamással, aki az alapokat készíti el műveimhez és rendeléseinkhez egyaránt digitális szobrászattal. Kiskunfélegyházán található műhelyünk.
Tárgynyomtatásra első vállalásainkat rajongói termékekkel kezdtük 2018-ban 10 éves együttélésünk évében. Két póluson élem pályám, mert egyszerre vagyok mindenre is felhangolható tárgyfestő és bonyolult művész, aki leginkább a mágikus realizmus jegyében alkot.
Művész-kór-történeti előzmények
10 évesen már nehéznek mondható regényeket olvastam, “minden és örökkévalóság” akartam lenni, hiszen romantikus természet vagyok. Kamaszkoromban írtam legtöbb versemet, ami két teleírt füzetet eredményezett.
Abban az időszakban tervemben állt minden filmremekművet magamba szívni. Néhány filmrendező, akik nagy hatást gyakoroltak rám: Jodorowsky, Svankmajer, Kurosawa, Ken Russel, David Lynch, Bunuel, Ingmar Bergman, Chaplin.
Gondolatban már elég pszichológiai beállítottságú voltam és esztétikailag a cirkusz, bábuk, karneválok kosztümös világa vonzott, később pedig a burleszk jelmezei.
Kedvenc alkotók: Jake Baddeley, Miles Johnston, Forest Rogers, Deming King Harriman, Elsa Schiaparelli, Sylvia Facon, Bosch, Dalí, Picasso, Goya, Frida Kahlo, Van Gogh, Toulouse, Art Nouveau stílus.
Költő, író: Petőfi, Madách Imre, József Attila, Szabó Lőrinc.
Művészettörténetből érettségiztem és rajzszakkörre jártam, ahol tanárom El Kazovszkij képeihez hasonlította behozott festményeimet. Az érettségire egy papírmasé maszkot készítettem, ami az ember békés és dühös oldalát hívatott egyszerre megjeleníteni egyfajta törzsi témában.
Régóta vezetek naplót, így a viszonyom az íráshoz folytonos. Éjjelente alkotunk, a mai napig is hasonlóképpen. Ilyenkor indul be a motor, a festés pedig mindig zene mellett történik.
Ahogy a középiskolát befejeztem, éles kanyarral ruhaipari technikus szakmát, majd kereskedelmit végeztem el. Elkezdtem kiegészítőket, hajdíszeket készíteni: fesztiválokra, bálra, vagy szimplán egy kirándulásra. Gyakran mondták, hogy ez bizony több mint hobbi. A saját termékeim modellje is én vagyok.
Majd egy mélypontot követően egy lefekvéshez közeli állapotban eszembe jutott az első önsegítő mondat és meditációs gyakorlat ötlete egy címszerűség személyében: “Az alkalom vizében” vagyis “Ő, az Alkalom”.
Úgy gondolom, meghívott a világom, mert gyakran álmok alapján fejtek meg dolgokat és ezek fonalát fűzöm végig egy-egy versen. Amit régóta nem értek, egy szürreális világként megjelenő álom magyarázza meg.
Akkor fogant meg az ötlet, hogy mi lenne, ha megírnék mindent arról, miképp lehetne megváltozni, szembenézni, önuralomra és békére szert tenni. Gyűjtöttem az “anyagot” hozzá, és leírtam a tapasztalataimat. Voltak olyan részek, melyben olyan mélyre keveredtem magamban, hogy úgy éreztem be is szippant. De ez is volt a célom, hogy megtapasztaljak.
Készítettem minden vershez kombinált “talizmánokat” vagy ha úgy tetszik nyakéket, ami által tárggyá tettem, elengedtem velük. A mai napig, ha felmerül valamilyen megoldandó kérdés eszembe jut pár sorom, ami elrendez. Úgy is mondhatjuk, hogy etalon, ami működik, közben pedig tabuk ledöntője.
Ez lenne a Modernkori Valóságok Történelme, a készülő könyvem címe.
Egy állapot, ahol nyugvópontra térnek az igazodások.
Előszavából
“Nem tudom. Talán minden csak színes papír. A fantáziád. A biztonság egy olyan világ zegzugos mélyén, ahol csak a szellemed van és te ebben élsz, ami korántsem veszélytelen…Az utunk sosem a végéről kezdi meg pályáját, habár sokszor érezhetjük a jövő üzenetét már az út elejéről, ha igazán a mélybe nézünk. Amikor már tudjuk hová tartunk, már ismerjük a jövőt. Találkozzunk az állomásokon, ahol az út és az erő megszülethet, míg végül a szépség és megbocsátás köntösébe öltözik. Amíg van egy ilyen zug az elmédben, amely elnyeli sötétjével vagy fényével minden benyomásod, biztonságban vagy; nem vagy senkié, nincsen zűrzavar, sosem kételkedsz. Éljünk tisztán és félelemmentesen.”
Verseimet egy régi 1942-es, második világháborús írógéppel írom le, mert fontos az eszköz is. Remekül illeszkedik a tempómhoz, hibátlanul működik és mára már egészen a mestere lettem a használatának.
Mi szerepel eddig a repertoárban?
Társammal sok technikát gyűjtöttünk össze és ezeket kombináljuk.
Számomra az a lényeg, hogy kitudjam fejezni, ami a víziómban megjelent. A technikai vívmányok pedig nagyívű lehetőségek tárházai.
Használhatatlan biciklim is van például, ami szintén talizmán. Ennek a kerekei üreges Rubik-kockából állnak, közepén kifacsart narancsszeletekkel, egy felfordított esernyő az ülés, nem összeillő csontokból a “csont-váz”. A lobogó, amit maga után húz ezzel a felirattal: “Ami hasztalan teher hamissá is vedlik.”- egy irreális társadalmi és családi elvárásokról szóló versből.
De készültek “egészestés” képeim is olajfestékkel és 3D nyomtatott elemek felhasználásával. Fő motívumaim az indák, az örvények, a fraktálok, szeretem a formákat kidomborítani, a síkból kiléptetni. Legjobban pedig a szemeket, arcokat, az űr világát szeretem. Kedvelem még az intenzív forgatagot, mert ez a világ megváltoztathatóságát jelenti számomra.
Gyakran kifejezetten témákat készítek, amit textúraként használok fel.
Így készült el Andersen Hókirálynő diorámája, ami sok-sok különálló apróságból és egész képekből áll.
Párom hangszert is épít, egy hazánkban kevésbé ismert amerikai hegyi citerát, amiből az elsőt nekem készítette. Két festményem díszíti. Egyik vásárlónk mindenképp ezekkel a mintákkal kérte és a monogramommal: Arm (angolul ‘kar’), ami az Armandina rövidítése. Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy az együttesébe egy új hangszert beépítve, ezáltal első eladott festményemmel viheti fel a színpadra azt a hangszert, amit a párom alkotott meg egyedül az országban. Neki pedig ez az első eladott hangszere. Több mintát is készítek kifejezetten hangszerre tervezve.
Gyakran jut eszünkbe olyan, amit még nem láttunk sehol, de szeretnénk megvalósítani, és ilyenkor mutatkozik meg feltaláló hajlamunk.
Főbb motívumom az éjjelen kívül maga a Hold.
Mindkét logónk alapmotívuma. A Holdraforgók egy félig nyitott szem, amit két hold ölel körbe és ami szintén egy vers “Holdraforgók” címmel. Nap-Hold analógiák szorzata.
A Moonflyover logója sok szimbólummal ellátott. Szó szerint: hold-átrepülés vagy hold-felüljáró. Egy háttérben rejtőző szemet formáz, ami egy három lyukú kőhíd, “lábai” violinkulcsok, közepén líra, tetején örökláng/őrláng egy festményemről és az úgynevezett holdvirágok, egy kobold lába középen – ez az Arm. monogramom, a kar társa, ami megveti a lábát, szemgolyó-csepp mikroszkópos művemből, bolygó szerepben. Nos ez vagyok én.
A szimbolista és a szürreális műfaj áll hozzám a legközelebb és azt gondolom, hogy Isten teremtőereje az alkotótevékenységen keresztül tud a leginkább megmutatkozni az emberben. Többféle kultúrából inspirálódok, spirituálisan fogom fel a világot, és leginkább saját stílust és fogalmakat alkotok.
Képeimen gyakran helyezek el reális tárgyakat, mert az a valóság, amit látunk. Ahogy a Holdraforgók szlogenje is mondja: “A szépség körülöttünk hever, csak meg kell ragadni”, tehát bele kell látni abba, ami körülvesz.
Van egy versem, ami a megfigyeléseimről szól, “Egy búra pátoszi utóélete” címmel, amit a logó kapcsán már említettem. Azon képeimről írtam, amiket mikroszkóppal készítettem és ezek meglepő képeket formáztak. Ebből lett egy sok technikával elkészülő kiegészítő, melyen kinagyítva láthatók ezek a képek. A versből kiderül, hogy kapcsolódnak össze mégis. Azokat a képeket azóta festményen is felhasználtam.
A Holdraforgók munkásságát a miniatűrökről egy helyi és egy regionális lap is jegyezte a 2022-es évben két cikkben. A helyi önkormányzat és múzeum, valamint távoli helyekről kultúramegőrző és teremtő szerepünket elismerésben részesítették, kiállították. Viszik időnként ajándékként vagy díjként jeles alkalmakra.
Helyi épületeket, szobrokat adtunk városunknak ajándéktárgy formájában. Hiszen párom alkotta meg elsőként többek között a félegyházi Városháza épületét és az itt álló Petőfi-szobor modelljét/makettjét, melyeket én festek élethűre. Illetve játékos jeleneteket, rekonstrukciós átiratokat fotó alapján megalkotva ismert személyekről (többek között Petőfi Sándor és Szendrey Júlia, Móra Ferenc).
Számos megrendelőnknek okoztunk óriási örömet dísztárgyainkkal, mert azon kívül, hogy minden izében a valóságot adja vissza, adott esetben mindenféle festői hatás is garantált: akár a patinás, a fa, a márvány, az erodált, vagy akár üvegről legyen szó.
A modernebb korban
Terveim között van printeket készíteni képeimből. Természetesen a könyvben szerepelni fog minden képként is, de szeretném, ha önállóan tárgyakon is lenne létjogosultsága. Készülő kötetem 35 verset tartalmaz majd és leírásokat.
Tervünkben áll egy galéria keretében személyes látogatás lehetőségével bemutatni munkáinkat a következő években. Sok terv és vívmány vár megalkotásra, kövessétek munkáinkat mindkét oldalon:
