A térlátás, más néven perspektíva, a festőművészet egyik alapvető fogalma, amely a kép síkjának mélységének és térbeliségének ábrázolására szolgál. A perspektíva segítségével a művész a kép síkjának síkbeli tárgyait úgy ábrázolja, hogy azok térbeli hatást keltsenek a néző számára.
A perspektíva alkalmazása során a művész olyan technikákat használ, amelyek segítségével a síkbeli tárgyakat úgy ábrázolja, mintha azok valóságosan lennének jelen a képen. Ennek érdekében a művész figyelembe veszi a tárgyak méretét, alakját, helyzetét és távolságát, valamint a nézőpontot, ahonnan a képet nézzük.
A perspektíva két fő típusa a lineáris perspektíva és az atmoszférikus perspektíva. A lineáris perspektíva során a tárgyakat a síkbeli térben elhelyezett pontok és vonalak segítségével ábrázolják. Az atmoszférikus perspektíva pedig a távolság hatását használja ki, ahol a távolabbi tárgyak halványabbak és homályosabbak, míg a közelebbiek részletesebbek és élénkebbek.
A perspektíva alkalmazása lehetőséget ad a művésznek arra, hogy térbeli mélységet és valósághűséget hozzon létre a képen. Ezáltal a néző számára élethűbb és mélyebb élményt nyújt, és lehetővé teszi, hogy a képben lévő tárgyak és szereplők közötti viszonyokat jobban megértsük.
A perspektíva használata tehát elengedhetetlen a festőművészetben, hiszen segítségével a művész a kép síkjának mélységét és térbeliségét hitelesen ábrázolhatja. Ezáltal a néző számára valóságosabb és érzékletesebb képet teremthet, amelyben a tárgyak és szereplők közötti viszonyok könnyebben értelmezhetőek.
