Tehetség Csillaga
A csillagok között, egy vakító fény,
Egy csillag, mely a tehetséget hordja mélyen.
Nem áll meg, nem pihen, csak száguld az éjben,
Az ismeretlenbe, az örök végtelenbe.
Egyedül utazik, a semmi közt lebeg,
Nem ismer határt, csak a végtelent sejti.
Nincs társa, nincs párja, csak a magány öleli,
De nem adja fel, hisz a reményt ő élteti.
Minden éjszaka, a sötétben ragyog,
A tehetség fénye, mely az éjbe szálló.
Nem ismer akadályt, nem ismer határt,
Csak a csillagok közötti végtelen távot.
De vajon mi vár rá, mi lesz a sorsa?
Elér-e valaha is célba, vagy örökké utazó marad?
A válasz rejtély, az ismeretlenben lebeg,
De a tehetség csillaga sosem adja fel a reményt.
A létezés kérdése, az élet értelme,
A tehetség csillaga mindig tovább repül.
A végtelenben, a csillagok között,
Az ismeretlenbe, ahol csak a remény öl.
Tehetség csillaga, ragyogj tovább az éjben,
Ne hagyd, hogy a sötétség elnyelje a fényed.
Utad hosszú, de a célod magas,
Ne hagyd, hogy a remény, a hit elszálljon.
Tehetség csillaga, a végtelenben lebeg,
A remény hajtja, a hit vezeti.
Utad hosszú, de a célod magas,
Ne hagyd, hogy a remény, a hit elszálljon.
Tehetség csillaga, ragyogj tovább az éjben,
Ne hagyd, hogy a sötétség elnyelje a fényed.
Utad hosszú, de a célod magas,
Ne hagyd, hogy a remény, a hit elszálljon.
