Tavaszi illatok hívószava
Létező magyar kifejezésekkel szőttem ezt a verset,
Mint csillagok szőttek egy-egy galaxist az égen,
Mint a tudás fája gyökerei a földbe merülnek,
A szavak gyökerei az én lelkembe merülnek.
A tavaszi illatok hívószava szól hozzám,
Mint a Nap sugara, mely átöleli a világot,
Mint az élet vize, mely áthatja a szívemet,
Mint a csillagok fénye, mely bevilágítja az éjszakát.
Az élet körforgásában mindenki egyedül áll,
Mint a csillagok az égen, melyek sosem érintkeznek,
Mint a hullámok a tengeren, melyek sosem találkoznak,
Mint a szavak a versben, melyek sosem olvadnak össze.
A létezés paradoxona ez, mely mindenkit fogva tart,
Mint a gravitáció, mely a Földhöz köt minket,
Mint a sötétség, mely az éjszakát köti a napra,
Mint a szerelem, mely a szíveket köti össze.
A tavaszi illatok hívószava szól hozzám,
Mint a tavasz szelleme, mely felébreszti a természetet,
Mint a szerelem szava, mely felébreszti a szívet,
Mint a költészet szava, mely felébreszti a lelket.
Ez a vers az élet, a létezés és a szerelem himnusza,
Melyet a tavaszi illatok hívószava inspirált,
Melyet a létező magyar kifejezések szőttek,
Melyet a csodás költői képek festettek.
