Mi az a Tasizmus (Tachisme)?
A tasizmus (vagy tachizmus) egy művészeti mozgalom, amely az 1940-es években Franciaországban alakult ki. Úttörője Jean-Paul Riopelle festő volt, és az akkoriban népszerű absztrakt expresszionizmusra való reakcióként és annak kiterjesztéseként szolgált.
A tasizmust a folyamatalapú festészeti módszerek hangsúlyozása jellemezte, amelyek a spontaneitást és az intuitív kifejezést támogatták a hagyományosabb formákkal, például a figuratív művekkel vagy a tájképekkel szemben.
Maga a “tachisme” kifejezés a francia “tache” szóból származik, amely fordításban “foltot” vagy “pacát” jelent; ez a mozgalomhoz kapcsolódó egyik elsődleges technikát emeli ki – egyfajta őrjöngő jelkészítést, amely nagy vásznak gyors és szabad festésével járt, hogy a közvetlenség és energia érzetével absztrakt műveket hozzon létre.
Íme, néhány saját kép stílusösszefoglalóként a tasizmus kifejezésmódja alapján.
Kattints a képekre a nagyításhoz / lapozáshoz! A cikk a galéria után folytatódik.
A tasiszta festők más kifejezési formákra, például a kollázsra, az asszamblázsra (assamblage), sőt a performansz művészet felfedezésére is nyitottak voltak, azonban elsősorban a folyamatalapú festészetük tette lehetővé számukra, hogy eltérjenek a korábbi mozgalmak, például a szürrealizmus vagy a kubizmus által létrehozott konvencióktól.
Ehelyett a festészet saját, individualista megközelítését alkalmazták; gyakran sok különböző elemet kombináltak egyetlen művön belül.
A tasizmus általános esztétikáját tekintve a természetben fellelhető kaotikus energiát fogadta be ahelyett, hogy megpróbálta volna betartani a meghatározott szabályokat vagy előre kialakított elképzeléseket arról, hogy mi a jó művészet.
Hívei olyan szokatlan anyagokat kerestek, mint a csiszolópapír vagy a föld, valamint olyan rendhagyó eszközöket, mint a gereblye és a simítóvas, amelyek lehetővé tették számukra, hogy olyan természeti jelenségekre emlékeztető festményeket hozzanak létre, mint a folyó vagy a villámló felhők.
A tasizmus ma is nagy hatással van az alkotókra; a formákhoz és színekhez való játékos hozzáállása továbbra is izgatja a kortárs festőket, akik szívesen kísérleteznek a művészet új módjaival.
Szabadon áramló megközelítését számos kreatív művész vette át saját médiumban; ők abból a képességéből merítenek ihletet, hogy egyszerű, de erőteljes gesztusokkal megragadják az idő múló pillanatait.
