A tapintás, vagy más néven taktilitás, a festőművészetben egy olyan művészeti tárgyszó, amely a képek fizikai érzetére és textúrájára utal. A tapintás a látás mellett egy másik érzékszervünk, az érintés által kapott információkat is felhasználja a műalkotások értelmezésében.
A festőművészek különböző technikákat és anyagokat használnak fel annak érdekében, hogy a képek felületén érzékelhetővé tegyék a tapintás élményét. Például, egy durva ecsetvonás vagy vastag festékréteg a vásznon érzékeltetheti a kéz érintésének érzetét. Ezzel szemben, egy finom ecsetvonás vagy vékony festékréteg simább és lágyabb tapintást sugallhat.
A tapintás a festmények textúrájában is megjelenhet. A textúra a kép felületén található mintázatok, struktúrák és anyagok kombinációja. Például, egy festményen ábrázolt fa kérgének durva, repedezett textúrája érzékeltetheti a fából való érintés tapasztalatát. Egy másik példa lehet a selymes, sima textúra, amelyet egy finom ecsetvonás vagy egy speciális festékréteg létrehozása révén érhetünk el.
A tapintás érzetének megjelenítése a festményeken nem csak a felületi struktúrákra korlátozódik, hanem a képek által ábrázolt tárgyak és személyek megjelenítésére is kiterjedhet. Például, egy festményen ábrázolt bőr vagy textil anyagok érzékeltethetik a sima, puha vagy durva tapintás érzetét.
A tapintásnak a festőművészetben való megjelenítése lehetőséget ad a nézőknek, hogy a látás mellett más érzékszervükkel is felfedezzék és értelmezzék a műalkotásokat. Ezáltal a festmények nem csak vizuális élményt nyújtanak, hanem a tapintás érzetét is felidézik, ami gazdagabbá teszi a művészi élményt.
