Tánc a határokon túl
Ahogy a hajnal szemét kinyitja,
Szívemben ébred a napsugár,
Egy táncot jár a lelkem, s a világ
Mint egy színpad, hí a végtelenbe.
Mint a folyó, mely partjaitól szabadul,
Én is szabadon száguldok,
A határok, mint porba hullt gátak,
Mögöttem maradnak, s a szívemben csupán a végtelen marad.
A tánc, az élet, a szabadság dalát zengem,
Mint a madár, mely égi magasban szárnyal,
Szívemben a vágy, a remény lángja ég,
S a világ, mint egy színpad, hí a végtelenbe.
A csendes alkony, mint egy álom,
A szívemben csendesen ringatózik,
A naplemente, mint egy búcsúcsók,
Elbúcsúzik, s a sötétség árnyékába húzódik.
Mint a csillagok, melyek az éjszakában ragyognak,
Én is táncolok a határokon túl,
A szívemben a vágy, a remény lángja ég,
S a világ, mint egy színpad, hí a végtelenbe.
A szívemben a vágy, a remény lángja ég,
A világ, mint egy színpad, hí a végtelenbe,
Én pedig táncolok, mint a szabad madár,
A határokon túl, az élet színpadán.
