Találkozás a múlt önmagával
Mint hajnalban a pára, úgy szálltam fel a múltba,
Hol régi énem várja az én jelen létem.
A múlt színjátékában, az idő színházában,
A színpadon az élet, a nézőtér a létem.
A múltam, mint csillagok, ragyognak a szememben,
Az emlékek, mint fák, zöldellnek a lelkemben.
A múlt, mint egy tó, tükrözi a jelenemet,
Hol a jövőm, mint hajó, várja a szellemet.
A múltban én, a jelenben én, a jövőben én,
Minden időben én, minden helyen én.
A múltam, jelenem, jövőm, mint egy szivárvány,
Önmagam ölelve, mint egy végtelen karjáték.
A múltam, mint egy könyv, olvasom a jelenben,
A jelenem, mint egy vers, írom a jövőben.
A jövőm, mint egy dal, énekelem a múltban,
Hol az énem, mint egy híd, összeköt a világban.
Az idő, mint egy folyó, örökké tovább folyik,
A múltam, jelenem, jövőm, mint egy hajó, úszik.
Az élet, mint egy tenger, örökké tovább hullámzik,
Hol az énem, mint egy sziget, örökké tovább áll.
Találkozom a múlt önmagával, a jelenben,
Hol a jövőm, mint egy álom, várja a jelent.
Az idő, mint egy tükör, tükrözi az életem,
Hol az énem, mint egy kép, látszik a világban.
