Szótlanság Varázsa
A csendes szótlanságban rejlik az élet titka,
Mely szavak nélkül is értelmet ad a világnak.
A némaság, mint a kincsesláda, melyben az igazság pihen,
Álruhában, a hallgatás köntösében, rejtegeti a bölcsesség gyöngyét.
Nincs szó, mely elmondhatná a csillagok titkát,
Nincs hang, mely kifejezhetné a szívünk mélyén rejlő vágyakat.
A szótlanság varázsa, melyben a lélek csendje szól,
Olyan, mint a tenger mélyén játszó fény, melyben az élet csodája ragyog.
A szó nélküli kommunikáció, melyben a szemek beszélnek,
A szív hangja, melyet csak a lelkek értenek.
A szavak nélküli érintés, melyben az érzések cikáznak,
A szótlanság varázsa, melyben a gondolatok szárnyra kelnek.
A szótlanság, mint a hajnal, melyben a nap felébred,
A csend, mint a sötétség, melyben a csillagok megjelennek.
A némaság, mint a tenger, melyben a hullámok zúgnak,
A szótlanság varázsa, melyben az érzések szabadon repülnek.
A szótlanság varázsa, melyben a világ megnyugszik,
A csend, mint a tó tükre, melyben az ég visszatükröződik.
A némaság, mint a pusztaság, melyben a szél dalol,
A szótlanság varázsa, melyben a lélek megtalálja önmagát.
