Szőke fűzők és virágkoszorúk
Ott, ahol a holdfényben fürdőznek az árnyak,
Szőke fűzők közt bolyongok én, az éj leple alatt.
Ahol a csendet csak a baglyok bölcs dalai törik meg,
S a szél halkan suttog a fák között, mint régi kedvesek.
A rét felett hajladoznak a szelíd fűszálak,
Mintha a széllel táncolnának, örök idillt alkotnak.
A virágkoszorúk illata átjárja a levegőt,
S a csillagok alatt érzem, hogy itt a világ közepét őrzöm.
Az éj csendjében hallom a patak dalát,
A szőke fűzők között, ott, ahol az idő megáll.
A virágkoszorúk színeiben látom a világot,
S a csillagok alatt érzem, hogy itt a világ közepét őrzöm.
A holdfényben fürdőznek a szőke fűzők,
S a virágkoszorúk színei ragyognak, mint a csillagok.
Az éj csendjében hallom a patak dalát,
S a szépség ezen pillanatban öröknek tűnik, mint a világ.
A szőke fűzők között bolyongok én, az éj leple alatt,
A virágkoszorúk illata átjárja a levegőt, mint egy álom.
Az éj csendjében hallom a patak dalát,
S a csillagok alatt érzem, hogy itt a világ közepét őrzöm.
Szőke fűzők és virágkoszorúk, éj és csillagok,
A világ közepén állok, ahol a szépség örök.
Az éj csendjében hallom a patak dalát,
S a szőke fűzők között érzem, hogy itt a világ közepét őrzöm.
