Szókavalkád
Szók kavalkádjában bolyong a lélek,
Mint kavicsot hajító gyermek a tóba,
Meg-megáll, elmerül a szó-óceánba,
Majd újra száll, mint széllel hajtott levél.
A szó, az élet fonalának szövője,
Mint százszínű szalag a szélben lobog,
Szólamokon át szövi a valóságot,
Mint ahogy a szél szövi a hópelyhet.
Szavak, mint szőlőtőkéből szőtt bor,
Színezik meg a szív szürke hétköznapjait,
Szavak, mint szívünk dobogása,
Szólítanak, szólnak, szólalnak meg.
Szavak szövögetnek színpompás szőnyeget,
Szólamok szőtte szövevényben szörföznek,
Szépség szökell szavaink szövéséből,
Színes szavak szőtte szőttes a szívem.
Szókavalkád, szó-özön, szó-áradat,
Szólamok szövögetik a szívem szövetét,
Szavak szőtte szőnyegen szökell a szív,
Szó-óceánban szörföz a szellem.
Szókavalkád, szó-özön, szó-áradat,
Szólamok szövögetik a szívem szövetét,
Szavak szőtte szőnyegen szökell a szív,
Szó-óceánban szörföz a szellem.
Szókavalkád, szólamok szövője,
Szó-óceánban szörföz a szellem,
Szavak szőtte szőnyegén szökell a szív,
Szó-óceánban szörföz a szellem.
