Szívdobbanások Fájdalma
A végtelen szívverések üteme,
Mint csillagok hullása a végtelen ég felett.
Olyan, mint a csodás költői képek,
Melyek szíveinkben élnek, s nem hervadnak el.
Borzongatóan szép, mint a hajnali pára,
Mely a magányos fákon csüng.
Szívünkben rejtőzik a fájdalom, mint az éjszaka,
Mely a lelkünk mélyén ül, s nem hagy nyugodni.
A szívverés, mint a végzet csengője,
Mely a lélekben zeng, s nem hagy csendet.
Olyan, mint a szél, mely a fák között suhan,
Mely a lelkünkben él, s nem hagy nyugodni.
A fájdalom, mint a tenger mélyén lakó szörny,
Mely a szívünkben él, s nem hagy békét.
Olyan, mint a vihar, mely a tengeren tombol,
Mely a lelkünkben él, s nem hagy nyugodni.
Szívünkben ég a fájdalom, mint az örök tűz,
Mely a lelkünkben él, s nem hagy nyugodni.
Olyan, mint a szerelem, mely a szívünkben él,
Mely a lelkünkben él, s nem hagy nyugodni.
Szívdobbanások fájdalma, mint a végtelen éj,
Mely a lelkünkben él, s nem hagy nyugodni.
Olyan, mint a halál, mely a szívünkben él,
Mely a lelkünkben él, s nem hagy nyugodni.
Szívünkben ég a fájdalom, mint az örök tűz,
Mely a lelkünkben él, s nem hagy nyugodni.
Olyan, mint a szerelem, mely a szívünkben él,
Mely a lelkünkben él, s nem hagy nyugodni.
Szívünkben ég a fájdalom, mint az örök tűz,
Mely a lelkünkben él, s nem hagy nyugodni.
Olyan, mint a szerelem, mely a szívünkben él,
Mely a lelkünkben él, s nem hagy nyugodni.
