Szivárványok nyomában a felhők között
Óh, mily szép a világ, mily szép,
ha a felhők között szivárványt keresek.
Képzeljétek, én, aki földhöz ragadt vagyok,
felhők között szárnyalok, szivárványok nyomában járok.
Szivárványok, mint égi hidak, melyek
összekötik a földet az éggel,
s én, mint egy árva madár, aki
szárnyalva keresi a végét a végtelennek.
Vajon mi vár rám ott, ahol a szivárvány véget ér?
Talán egy csodás világ, ahol mindenki szeret?
Vagy talán csak egy újabb csalódás,
ahol a szivárványok csupán illúziók?
De én hiszek a szivárványokban, hiszek a csodákban,
hiszek abban, hogy a világ nem csak fekete és fehér.
Hiszek a színekben, a szerelemben, az életben,
hiszek abban, hogy a jövőm szebb lesz, mint a tegnap.
Szóval szárnyalok tovább, a felhők között,
szivárványok nyomában, reménykedve, álmodozva.
Mert én hiszek a csodákban, hiszek a szerelemben,
hiszek abban, hogy a világ nem csak fekete és fehér.
Óh, mily szép a világ, mily szép,
ha a felhők között szivárványt keresek.
Képzeljétek, én, aki földhöz ragadt vagyok,
felhők között szárnyalok, szivárványok nyomában járok.
És bár tudom, hogy a szivárványok csupán illúziók,
és hogy a világ nem mindig olyan szép, mint ahogy én látom,
mégis hiszek a csodákban, hiszek a szerelemben,
hiszek abban, hogy a világ nem csak fekete és fehér.
Hiszek a szivárványokban, hiszek a csodákban,
hiszek abban, hogy a világ nem csak fekete és fehér.
Hiszek a színekben, a szerelemben, az életben,
hiszek abban, hogy a jövőm szebb lesz, mint a tegnap.
