Színes paletta a természet ölén
A természet ölén, hol a színek játszanak,
S a napfény aranyat szór a nyári láng.
Túl a látóhatáron, hol a csend dalol,
Az élet színes palettája vár reánk.
A hajnali pára édes illatától,
Míg a holdfény ezüstjét a tóba rajzol,
A csillagok tükrében a végtelenbe nézve,
Szabadon szárnyal a lélek, míg a szív dobol.
A szél halkan suttog a fák között,
Mesél a világról, mely titkokat rejt,
A virágok szirmain a harmat cseppje,
Az élet örök körforgását végiglejt.
A néma csendben, hol a gondolatok születnek,
A természet ölén, hol a színek ébrednek.
A szabadversben, mely az életet írja,
A színes paletta a szívünkbe ég.
A patak csobogása, a madarak dalától,
Az erdő zöldjében a fűszálak nászától,
A hegyek magányában, hol a lélek csendje lakik,
A színes paletta a természet ölén ragyog.
A szivárvány hídja az ég és föld között,
A naplemente vörösétől az éjszaka ködéig,
A természet színes palettája a szívünkben él,
Szabadon szárnyal a lélek, míg a szív remél.
