Színek hullámzása a fák ölelésében
A napfény halkan megszólal a lombok között,
Mint egy szelíd dallam, mely az életet köszönti.
A fák ölelésében a színek ébredeznek,
Vibráló, csillogó, élettel teli színkavalkád.
Zöld a lomb, mint a remény, mely az életet ringatja,
Sárga a napfény, mint a boldogság, mely a szívünkben lakik.
Kék az ég, mint a végtelen, mely a lélekhez szól,
Vörös az alkony, mint a szenvedély, mely a vágyakat szül.
A színek hullámzanak, mint a tenger habjai,
Mint a szív dobbanásai, melyek az élet ritmusát adják.
És a fák ölelésében, a színek összefonódnak,
Mint a gondolatok, melyek a lélek mélyén laknak.
A színek hullámzása a fák ölelésében,
Mint egy álom, mely a valóságot érinti.
Egy szürrealista festmény, mely a lélekhez szól,
Egy pasztorális kép, mely a békét hirdeti.
A színek hullámzása a fák ölelésében,
Mint egy vers, mely a lélek mélyéről szól.
Egy pszichológiai realista alkotás, mely az életet tükrözi,
Egy csodás költői kép, mely a szíveket megérinti.
