Színek és illatok ölelése
A rózsa színében rejlik a női erő,
Sárga napraforgóban a hajnal fénye törő,
A levendula illatában a békesség ölelése,
És a jázminban a szabadság széles ege.
A nő, mint a természet, változó és örök,
Mint a tenger hullámai, hol gyengéd, hol erős.
A színek játékában rejlik az ő titka,
Mint a szivárvány, mely a zivatar után kitárul.
A rózsaszín a szeretet, a sárga a remény,
A zöld a megújulás, a lila a méltóság.
Színekben és illatokban beszél a női lélek,
Halkan suttog, mint a szél a fák között.
A nő, mint az évszakok, változik és marad,
Mint a folyó, mely hol csendes, hol vad.
Az illatok hordozzák őt, mint a virágok mézét,
A jázminé az éjszaka, a levenduláé a csendesség.
Színek és illatok ölelése ez a világ,
A nők világa, melyben mindenki talál magának helyet.
Ahol a színek nem határolnak, az illatok nem osztanak,
Csak ölelnek, mint anya gyermekét, aki otthonra talált.
Színek és illatok ölelése a női lét,
Ahol a szabadság nem álom, hanem valóság.
Ahol a nő nem második, hanem első,
Ahol a nő nem gyengébb, hanem erős.
Színek és illatok ölelése, ez a nők dalának refrénje,
Melyet a szél hordoz, mint a virágok illatát.
Hallgasd meg, érezd meg, fogadd be szívedbe,
Hagyd, hogy a színek és illatok ölelése átölelje lényed.
