Színek és hangok testvérisége
A lila csendben, hol a szavak némák,
A szürke tónusok dalát hallgatom.
Fátyolos kékségben, mint a tenger álmában,
Zeng a világ, mely tőlem olyan távol van.
Zöld a remény, mint az ébredő tavasz,
Piros a szenvedély, mint a tűzvörös láng,
Sárga az irigység, mint a sivatag homokja,
Fekete a félelem, mint az éjszaka hossza.
A színek és hangok testvérisége,
Mint egy festő palettájának színözöne,
Mint egy zeneszerző hangszóróinak dallama,
Mint egy költő tollának csodás képei.
Az élet, mint egy absztrakció, mint egy metafikció,
Ahol minden szín és hang összefonódik,
Ahol minden szó és kép összeolvad,
Ahol minden érzelem és gondolat összekeveredik.
A színek és hangok testvérisége,
Mint a szivárvány, mely a zene hangjait festi,
Mint a szimfónia, mely a színek dallamait zengi,
Mint a vers, mely a lélek színeit és hangjait meséli.
Az élet, mint egy absztrakció, mint egy metafikció,
Ahol a színek és hangok egyesülnek,
Ahol a szavak és képek összefonódnak,
Ahol a gondolatok és érzelmek összekeverednek.
Ez a világ, ez a csodás költői kép,
Ez a színek és hangok testvérisége,
Ez a lélek színeinek és hangjainak összhangja,
Ez az élet, ez a szabadvers, ez a metafikció.
