Színek és hangok: a kapcsolatok érzéki táncolása
Halkan suttog a szél, a hajnal ébredő fényében,
Mint régi dal, melyet az emlékek szíve rejteget.
Zöld lombok susogása, a nap arany sugara,
Együtt táncolnak, mint két szerelmes a világ színpadán.
A színek és hangok összefonódnak, mint a szőtt szövet,
Láthatatlan húrokon rezdülnek, mint a csendes ének.
A piros és a dobsó, a kék és a hegedű,
Együtt szólnak, mint a szívverés és a lélegzet.
A szivárvány színei zengenek, mint a húrok,
A naplementében a cselló mély hangja hallatszik.
Az éj csendjében a csillagok fehér fénye,
Mint a zongora billentyűinek lágy dallama.
A színek és hangok, mint a szív és a lélek,
Összekapcsolódnak, mint a szavak és az érzések.
A világ minden színe, minden hangja egy dallam,
Melyben az életünk története zeng, mint egy ének.
Az érzékek táncolnak, mint a szélben a falevelek,
A színek és hangok kapcsolata mint a hajnal és az alkony.
Együtt alkotnak egy csodás, örök kompozíciót,
Melyben a szívünk ritmusára rezdül minden hang és szín.
A színek és hangok: a kapcsolatok érzéki táncolása,
Egy végtelen szimfónia, melyben minden érzés megszólal.
Egy dallam, melyben a lélek és a szív összefonódik,
És ahol a szavak és az érzések örök táncot járnak.
