Mi az a szimbolizmus?
A szimbolizmus a 19. század végén a hagyományos realista és impresszionista művészeti megközelítésekkel szembeni reakcióként alakult ki. Ezt a stílust az érzelmes képi világ, a gazdag szimbolizmus és a belső psziché feltárása jellemzi.
A szimbólumok olyan tárgyak, cselekvések vagy eszmék, amelyek valami mást képviselnek. A szimbolizmus művészetében ezeket a szimbólumokat gyakran absztrakt fogalmak vagy érzelmek, például a szerelem, a halál vagy az idő múlása ábrázolására használják. A szimbólumok politikai vagy társadalmi üzenetek közvetítésére is használhatók.
Az olyan szimbolisták, mint Odilon Redon, Gustave Moreau és Arnold Böcklin a szuggesztió erejét használták; olyan műveket alkottak, amelyekben a mítoszokból, álmokból és érzelmekből merített titokzatos képek szerepeltek. A romantika elemeit is beépítették műveikbe; gyakran archetipikus karaktereket és témákat használtak, hogy nosztalgikus érzést keltsenek a nézőben.
Íme, néhány saját kép stílus összefoglalóként a szimbolista kifejezésmódja alapján.
Kattints a képekre a nagyításhoz / lapozáshoz! A cikk a galéria után folytatódik.
Ez a megközelítés olyan egyedi stílust eredményezett, amely megkülönböztette a korábbi mozgalmaktól – megidézett jeleneteivel és magasztos hangulatával magával ragadta a közönséget. A művészettörténetre is maradandó hatást gyakorolt; olyan későbbi mozgalmakat inspirált, mint az expresszionizmus, amelyek hasonló témákat dolgoztak fel, de más vizuális nyelvet használtak.
Számos kiemelkedő szimbolista alkotót ünnepelnek a mozgalomhoz való egyéni hozzájárulásukért.
- Odilon Redon monokróm rajzai a természetfeletti iránti vonzalmát fejezték ki,
- Gustave Moreau mitikus festményei a valóság személyes absztrakcióját fejezték ki,
- Arnold Böcklin fantasztikus lényekkel sötét romantikus jeleneteket teremtett – hátborzongató, mégis gyönyörű kompozícióival lenyűgözte a közönséget.
A szimbolista művészet egyik leghíresebb példája Gustav Klimt “A csók” című festménye, amely egy ölelésbe zárt párt ábrázol. A festmény tele van szimbólumokkal, például az arany tónusokkal és mintákkal, amelyek a pár szerelmét és kötelékük örök természetét szimbolizálják. A két alakot fényfüzér veszi körül, amely isteni kapcsolatukat szimbolizálja.
Egy másik példa a szimbolizmus művészetére Henri de Toulouse-Lautrec “A cirkusz” című műve, amely cirkuszi előadók egy csoportját ábrázolja egy sátorban. A festmény tele van szimbólumokkal, mint például az élénk színek és az eltúlzott arckifejezések, amelyek a cirkusz izgalmát és energiáját közvetítik.
A szimbolizmus művészete nemcsak a festészetben, hanem az irodalomban és a költészetben is népszerű volt. Az olyan költők, mint Charles Baudelaire és Paul Verlaine a szimbolizmust használták arra, hogy érzelmeiket és gondolataikat a figuratív nyelv és a képek használatával fejezzék ki.
Népszerűsége ellenére a szimbolizmus rövid életű mozgalom volt, és a 20. század elejére nagyrészt felváltották más művészeti irányzatok, például a fauvizmus és az expresszionizmus. A szimbolizmus használata a művészetben azonban továbbra is erőteljes módja annak, hogy a művészek kifejezzék gondolataikat és érzelmeiket, és egyetemes igazságokat és üzeneteket közvetítsenek közönségüknek.
A szimbolizmus ma is meghatározza a művészeti párbeszédet – a képzelet, az érzelmek és a miszticizmus időtlen felfedezésével betekintést nyújt saját korunkba. Öröksége a kortárs művekben él tovább, amelyek hasonló témákat járnak körül, de modern eszközökkel – biztosítva, hogy ez a nagy hatású mozgalom örökre a művészettörténet szerves része maradjon.
