Szétszórt szavak: Rejtélyes üzenetek
A szétszórt szavak, mint széllel sodort levelek,
A térben lebegnek, keresnek, kutatnak.
A szívem mélyén rejtőző titkokat fejtegetnek,
Mint a hajnali pára, mely a virágokat borítja.
A szavak, mint a folyó, mely a tenger felé rohan,
Vagy mint a madár, mely a nap felé száll,
Mindenütt ott vannak, mindenben ott laknak,
A szívünk mélyén és a világűr végtelenjében.
A szavak, mint a csillagok, melyek az égen ragyognak,
Vagy mint a tenger, mely a partot öleli,
Mindenütt ott vannak, mindenben ott laknak,
A lélek mélyén és az univerzum végtelenjében.
A szavak, mint a szél, mely a fák között susog,
Vagy mint a szívverés, mely a csendet töri meg,
Mindenütt ott vannak, mindenben ott laknak,
A gondolatok mélyén és az érzelmek végtelenjében.
A szavak, mint a fény, mely az éjszakát hasítja,
Vagy mint a csend, mely a zajt elnyomja,
Mindenütt ott vannak, mindenben ott laknak,
A létezés mélyén és a semmi végtelenjében.
A szavak, mint a lélegzet, mely az életet hozza,
Vagy mint a halál, mely a végét jelenti,
Mindenütt ott vannak, mindenben ott laknak,
A lényünk mélyén és a végtelenben.
A szavak, mint a mag, mely a földbe hull,
Vagy mint a szél, mely a virágokat ringatja,
Mindenütt ott vannak, mindenben ott laknak,
A létezés mélyén és a végtelenben.
Szétszórt szavak, rejtélyes üzenetek,
A világ titkait hordozzák, a létezés rejtélyeit.
Mindenhol ott vannak, mindenben ott laknak,
A szívünk mélyén és a végtelenben.
