Szeretkezés szárnyán repülünk
A világ szélén, hol a vágyak ébrednek,
Szeretkezés szárnyán repülünk,
Mint két sas, mely a magasba szökken,
És a végtelenbe merülünk.
Az érzések tengerén hajózunk,
Hol a hullámok ölelésbe fonódnak,
S a szavak, mint csillagok, ragyognak,
Míg a lélek partján megpihennünk.
A szerelem szívében élünk,
Hol a vágyak tüze ég,
S a szívünk, mint egy kő, ver,
Míg a vágyak szárnyán repülünk.
A testek összefonódnak, mint a szavak,
Mint a vers, mely az életet írja,
S a szerelem, mint a költészet, virágzik,
Míg a lélek szárnyán repülünk.
A vágyak tüze ég a szívünkben,
Mint a nap, mely a világot megvilágítja,
S a szerelem, mint a költészet, ég,
Míg a szeretkezés szárnyán repülünk.
Az érzések tengerén hajózunk,
Hol a hullámok ölelésbe fonódnak,
S a szavak, mint csillagok, ragyognak,
Míg a lélek partján megpihennünk.
A szerelem szívében élünk,
Hol a vágyak tüze ég,
S a szívünk, mint egy kő, ver,
Míg a vágyak szárnyán repülünk.
