Szeretetből született düh
A szívem mélyén dúló vihar,
A lelkem vad, őszinte kínlódása,
Szeretetből született düh, szenvedélyes harag,
Mint a tenger habja, mely a partot ostromolja.
Szeretettől égő szívemben a láng,
Mint a nap, mely a felhők mögül előtör,
Vagy mint a hold, mely az éjszakában ragyog,
Szeretetből született düh, tiszta, erős, szabad.
A szeretet, mely a szívemben él,
Mint a folyó, mely a hegyek között kanyarog,
Vagy mint a szél, mely a mezőkön szalad,
Szeretetből született düh, mely nem ismer határt.
A düh, mely a szeretetből fakad,
Mint a tűz, mely a száraz fűben lobog,
Vagy mint a villám, mely az égből lecsap,
Szeretetből született düh, mely nem ismer irgalmat.
A szeretet, mely a szívemben dúl,
Mint a vihar, mely a tengeren tombol,
Vagy mint a hegy, mely az ég felé tör,
Szeretetből született düh, mely nem ismer megállást.
A düh, mely a szeretetből születik,
Mint a nap, mely a horizonton lebukik,
Vagy mint a csillag, mely az éjszakában világít,
Szeretetből született düh, mely nem ismer visszatérést.
