Szeretet Szárnyán Repülve
Hajnalhasadtán, mikor az ég szíve vérpirosra fest,
Szárnyalok a szerelem egein, mely szívemben ég,
Mint a fénysugarak, melyek a horizonton megjelennek,
Úgy repülök én a szeretet szárnyán, mely életemet kíséri.
A világ fölött, hol a felhők szőtték ágyam,
Csillagok között, hol a Hold a társam,
Szívem dobogása a végtelen éjszakában csendül,
Mint a húrok, melyek a széllel énekelnek.
A szeretet szárnyán, mely a szívemben lakozik,
Repülök a világ felett, hol a remény a hajnalban születik.
Ahol az emberek szívében a szeretet él,
Ott repülök én, a szeretet szárnyán, mely életemet kíséri.
A holdfényben fürdőzve, a csillagok között álmodozva,
A szeretet szárnyán repülve, a világ fölött szárnyalva,
Én vagyok az, aki a szeretetet hordozza,
Én vagyok az, aki a világban a szeretetet keresi.
A szeretet szárnyán, mely a szívemben lakozik,
Repülök a világ felett, hol a remény a hajnalban születik.
Ahol az emberek szívében a szeretet él,
Ott repülök én, a szeretet szárnyán, mely életemet kíséri.
És ha a világ véget ér, s a csillagok lehullanak,
A szeretet szárnyán repülve, én továbbra is szárnyalok.
Mert a szeretet az, ami örökké él,
És én a szeretet szárnyán repülök, mely életemet kíséri.
