Szerelmünk rejtett nyomai
Olyan, mint a hajnali harmat,
Mely a fűszálak hegyén csüng,
Mint a tenger mélyén elrejtett gyöngy,
Melynek fényében a nap sugarai tükröződnek.
Olyan, mint az őszi erdő színei,
Melyekben a természet önmagát festi meg,
Mint a hófehér hópelyhek,
Melyek az égből lehullva a földet beborítják.
Szerelmünk, mint a szélben ringó fű,
Melynek dallama a csendben halkan zeng,
Mint a csillagok, melyek az égbolton ragyognak,
Melyek között az éjszaka sötétje mélyed el.
Mint a tenger hullámai, melyek a partot ölelik,
Melyekben a só és a tenger illata keveredik,
Mint a hajnal, mely a sötétséget űzi,
Melyben a nap első sugarai tündökölnek.
Szerelmünk, mint a hegyek magaslatán a szél,
Mely a fák lombját megmozgatja,
Mint a patak, mely a völgyben csobog,
Melynek vize a sziklák között utat tör.
Mint a tűz, mely a sötétben világít,
Melyben a remény lángja lobog,
Mint a hold, mely az éjszakában ragyog,
Melyben a titkok és a vágyak rejlenek.
Szerelmünk, mint a madarak éneke,
Mely a reggeli csendet megtöri,
Mint a szivárvány, mely az eső után jelenik meg,
Melyben a színek és az élet öröme tükröződik.
Mint a virágok, melyek a réten nyílnak,
Melyekben a természet szépsége rejlik,
Mint a naplemente, mely az égbolton lángol,
Melyben a nap utolsó sugarai elolvadnak.
Szerelmünk, mint a titkos nyomok,
Melyeket a szívünkben hagyunk,
Mint a rejtett kincs, melyet csak mi ismerünk,
Melyben a szeretet és a boldogság találkozik.
Mint a rejtett nyomok, melyeket csak mi láthatunk,
Melyekben a szeretet és a boldogság ölelkezik,
Mint a rejtett kincs, melyet csak mi ismerünk,
Melyben a szeretet és a boldogság találkozik.
