Szerelmi kavalkád az elveszett időben
Fáklyákkal világított, kísérteties éj,
Hol az idő szövedéke összefonódva nő.
A csillagok szeme lángban ég,
S a szerelmi kavalkád lassan elszökő.
Az élet színpadán, hol a múlt és jövő találkoznak,
Összefonódik a sors, mint a szőlőtőke szálai.
A jelen csupán egy árnyék, melyet a fények varázsolnak,
Az idő kereke mérhetetlenül halad, mint a galaxisok spiráljai.
Szemünkben a csillagok tükröződnek,
Míg a szerelmi kavalkád az időn átível.
A szívünkben a vágy és a félelem összefonódik,
Az életünk pedig, mint egy szabad vers, örökké kering.
Az idő árnyékában, hol a múlt és a jövő összefonódik,
A szerelmi kavalkád a végtelenbe tűnik.
A szívünkben a vágy és a félelem összefonódik,
Míg a csillagok tükröződnek a szemünkben.
Az idő kereke mérhetetlenül halad,
Az életünk pedig, mint egy szabad vers, örökké kering.
A jelen csupán egy árnyék, melyet a fények varázsolnak,
S a szerelmi kavalkád lassan elszökő.
Az élet színpadán, hol a múlt és jövő találkoznak,
Összefonódik a sors, mint a szőlőtőke szálai.
A csillagok szeme lángban ég,
Fáklyákkal világított, kísérteties éj.
