Szerelmes pillantások a réten
Pásztortánc a réten, szívemben kacagás,
Borostyán szemű szarvasok szökellnek a magas.
A napfényben fürdő fűszálak, mint zongorahúr,
Csendesen zengenek, a szél a karmesterük.
Kedvesem szeme, mint a tarka pitypang,
Ahogy rám néz, én vagyok a világának királya.
Majd hirtelen, mint a villám, egy gyors csók,
És a rét összes virága hozzánk szól.
A katicák, mint apró, piros csillagok,
A szerelem üzenetét hozzák az égből.
A búzavirágok, mint kék tenger hullámai,
Halkan súgnak a szélben, szerelmes dalokat.
Az élet, mint egy bolondos, kacagó bohóc,
Hajlítja a fűszálakat, mint a színpadon.
A szerelmes szívek, mint a réten a virágok,
Örökké nyílnak, bármilyen vihar jöjjön is.
Szerelmes pillantások a réten, halkan suhognak,
Mint a szél, mely a fűszálak között játszik.
A szívem, mint egy lombos fa, zöldellő ágai,
Minden pillantásodra, újra és újra kivirágzik.
A naplemente, mint egy vörös fátyol, leereszkedik,
De a szerelem tüzét semmi sem oltja el.
Szerelmes pillantások a réten, örökké élnek,
Mint a szívünkben a szeretet, mely soha nem hal el.
