Szerelemnek nyitott ajtók zártak
Hajnalon átívelő szerelemnek nyitott ajtók zártak,
Szívem mélyén kigyulladt lángok hűlt hamuvá váltak.
Álmodtam én, hogy szívem csillagokra emelkedik,
De a valóság súlya lehúzott, a földön heverek.
A szerelemnek nyitott ajtók zártak el előlem,
A szívem ajkán elnémult a vágyak édes éneke.
A szeretet, mint szabad madár, szárnyra kelt,
De a szerelemnek nyitott ajtók zártak, s visszatért.
A szerelemnek nyitott ajtók zártak, és én itt állok,
A szívemben a vágy, a szememben a könnyek csillognak.
A szerelem, mint hűsítő eső, lehullt rám,
De az ajtók zártak maradtak, s én itt maradtam.
A szerelemnek nyitott ajtók zártak, de a szívem nyitva,
A vágyak szárnyán szálló madár, de a szárnyaim törve.
A szerelem, mint a hajnal, újra és újra felkel,
De az ajtók zártak maradtak, s én itt maradtam, csendben, egyedül.
