Szerelemmel átszőtt csókok
Létező magyar kifejezésekkel festem,
E szerelemmel átszőtt csókok képét.
A létezés végtelen mélyéből merítem,
A szavakat, melyekkel ezt a költeményt építem.
Szabadversben, mint a gondolatok szárnyán,
Repülnek a szavak, színesen, mint az őszi levél.
Gyűjtöm őket, mint a gazdag szókincsű költő,
Aki a szerelemről szóló dalokat írja.
A szerelem, az a csodás költői kép,
Melyet a költők szívében álmodnak meg.
A csókok, mint a létezés csodái,
Átszőve a szerelemmel, mint a szivárvány színei.
A létezés, mint egy végtelen vers,
Melyben minden szó, minden rím a szerelemről szól.
A szerelem, mint egy csodás költői kép,
Melyet a költők szívében álmodnak meg.
És így írom ezt a verset, mint egy paródia,
Melyben a szerelem és a csókok a főszereplők.
A létezés, mint egy végtelen vers,
Melyben minden szó, minden rím a szerelemről szól.
Szerelemmel átszőtt csókok, mint a költői képek,
Melyeket a szívünkben őrzünk, mint a legszebb emlékeket.
A létezés, mint egy végtelen vers,
Melyben minden szó, minden rím a szerelemről szól.
