Szerelem szárnyakon repít
A szerelem szárnyakon repít, de a szívem mégis nehezék,
Túl sok a kérdés, mely körülöttem lebeg.
Mint a levél, mely a szélben rezeg,
A szívem is remeg, szerelembe esve.
A szerelem szárnyakon repít, de a szívem mégis súlyos,
Mint a föld, mely a magot rejti mélyen.
A szerelem szép, de a szívem félelmes,
Mint a gyermek, ki az ismeretlen elől menekül.
A szerelem szárnyakon repít, de a szívem mégis fáradt,
Mint a madár, mely messze repült már.
A szerelem álom, de a szívem ébren marad,
Mint az éj, mely a csillagokat óvja.
A szerelem szárnyakon repít, de a szívem mégis hűs marad,
Mint a tó, mely a napot tükrözi.
A szerelem tűz, de a szívem jeges marad,
Mint a tél, mely a világot beborítja.
A szerelem szárnyakon repít, de a szívem mégis marad,
Mint a kő, mely az időt állja.
A szerelem szabad, de a szívem bilincsbe zárva,
Mint a rab, ki a szabadságot hiányolja.
