Szépség szavakban és formákban
Ó, szépség, melyet szavakban és formákban keresek,
Néma csendben, zajos zűrzavarban, ahol lélek terem,
Hol a lét, mint színpad, ahol a szó és a gondolat szerelem,
Hol a nyelv, mint festő, színeivel teremt és felejthetetlent leplez.
Mint a hajnali pára, mely a nap első sugarait öleli,
Mint az alkonyi fény, mely a hegyek mögé bújik el,
Mint a csillagok, melyek a végtelen égboltot ékesítik,
Olyan vagy te, szépség, kifejezhetetlen, de mégis létező.
A szavak, melyek születnek, mint virágok a tavaszi réten,
A formák, melyek nőnek, mint fák az őszi erdőn,
A gondolatok, melyek repülnek, mint madarak a nyári égen,
Minden, ami létezik, te vagy, szépség, a lét maga.
Sokszor kereslek, de nem talállak, mint a tenger mélyén az igazgyöngy,
Sokszor hívlak, de nem jössz, mint a szél, mely a fák között suhan,
Sokszor várlak, de nem érsz el, mint a nap, mely az éjszakában alszik,
De tudom, hogy ott vagy, szépség, a szavakban és a formákban.
Parodisták tréfái között, kritikai realisták szürke világában,
Ahol a szó a szó, a forma a forma, a gondolat pedig csak gondolat,
Ott vagy te, szépség, a szavakban és a formákban,
A lét maga, a lélek teremtője, a szó szerelmese, a nyelv festője.
