Szépség, mely betölti a teret
Mint a hajnali pára, mely a fűre hull,
A szépség betölti a teret, mint a csendes dallam.
Nem szól, csak halkan súg, mint a szellő, mely a fák között fut.
A szívemben ébredezik, mint a tavaszi virágok illata.
Mindenhol ott van, mindenben ott van,
A csendes éjszakában, a csillagok között,
A napfényben, mely a hegyeket aranyba borítja,
A tengerben, mely a partot csókolja.
Mint a hófehér galamb, mely a magasban szárnyal,
A szépség betölti a teret, mint a végtelen égbolt.
Nem szól, csak halkan súg, mint a szellő, mely a fák között fut.
A szívemben ébredezik, mint a tavaszi virágok illata.
Mindenhol ott van, mindenben ott van,
Az őszben, mely a faleveleket aranyba borítja,
A télben, mely a tájat hófehérbe öltözteti,
A tavaszban, mely az életet újraéleszti.
Mint a szivárvány, mely az égen húzódik,
A szépség betölti a teret, mint a végtelen horizont.
Nem szól, csak halkan súg, mint a szellő, mely a fák között fut.
A szívemben ébredezik, mint a tavaszi virágok illata.
Mindenhol ott van, mindenben ott van,
A szélben, mely a fűszálakat ringatja,
A csendben, mely a lelket megnyugtatja,
A zeneben, mely a szívet megérinti.
A szépség, mely betölti a teret,
Mint a végtelen égbolt, a végtelen horizont,
Nem szól, csak halkan súg, mint a szellő, mely a fák között fut.
A szívemben ébredezik, mint a tavaszi virágok illata.
