Szenvedélyek dallama
Az élet színpadán a szenvedélyek tánca,
Lángoló szív ritmusának dallamos kavargása.
Mint a folyó, mely partjait feszegetve tör,
S úgy szabadul, mint a vadállat, melyet a vágy hajt elő.
A szerelem, mint a tűz, mely ég és emészt,
A harag, mint a vihar, mely szétzilál és temészt.
A féltékenység, mint a kígyó, mely mérgét ontja,
És a vágy, mint a szél, mely szívünkben kavarogva vonja.
És ott a bánat, mint a csendes eső,
Mely szívünkben csepeg, s fájdalmat önt belénk lassú erő.
A boldogság pedig, mint a napfény, mely ragyog,
Mely melegíti lelkünket, és szívünkben reményt hoz.
Mint a tenger, mely hullámain hajókat ringat,
A szenvedélyek is lelkünkben dalaikat hozzák.
Mint a hegy, mely magasba tör, hogy az eget érje,
A szenvedélyek is szívünkben tüzet gyújtanak, hogy szívünkben éljenek.
És mint a csillagok, melyek az éjszakában ragyognak,
A szenvedélyek is szívünkben csillognak.
Mert a szenvedély az, ami életet ad,
Amitől a szívünk dobban, és a lelkünk dalra fakad.
Szenvedélyek dallama, mely szívünkben zeng,
Mint a hegedű húrján a csodás ének.
Mert a szenvedély az, ami szívünket megérinti,
És a lelkünkben a legszebb dalokat kelti.
