Szavak táncolnak a nyelven
A szó, mint tűzvarázs, csillagok között szökell,
Mint a hajnali harmat, mely a fűszálon remeg.
Mint a tenger habja, mely a partot ostromol,
Mint a szél, mely a fák között halkan susog.
Szavak, mint ékszerdobozban rejtőző kincsek,
Mint a nyári napfényben fürdő gyöngyvirágok.
Mint a tél havában csillogó jégkristályok,
Mint a szüretkor összegyűjtött szőlőszemek.
Szavak, mint a hegedűn szóló dallamok,
Mint a táncoló lángok a tűzben, szabadon.
Mint a patakban csobogó vízcseppek,
Mint a madarak énekében rejlő titkok.
Szavak, mint a történelem lapjain rejlő múlt,
Mint a jövőbe vetített álmok és remények.
Mint a szívben égő szeretet lángja,
Mint az élet, mely a halál után újra születik.
Szavak, mint a költő tollából születő versek,
Mint az író által megálmodott történetek.
Mint a festő ecsetjéből születő képek,
Mint az élet, mely a szavakban örökül élek.
Szavak, mint a lélekben táncoló gondolatok,
Mint a szívben égő szenvedély és vágyakozás.
Mint a szemben tükröződő fények és árnyak,
Mint az ember, ki a szavakban találja meg önmagát.
