Szavak Ölelése
A szavak ölelése, mint a lélek kertje,
Hol a gondolatok csendben nőnek, virágoznak,
És a szív halkan, de biztosan mérlegel,
Mint a hold az éjszakai égen, titkokat rejtve.
Az élet könyve lapjain, a szavak mint érett gyümölcsök,
Megédesítik az idő rohanó perceit,
Míg a lélek, mint a szél, fel-fel sóhajt,
A múlt emlékein, a jövő reményein ringatózva.
A szavak ölelése, mint a hajnal pirkadása,
Mikor a nap sugarai átölelik a világot,
És a szív, mint a madár, szárnyra kap,
A szabadság ígéretét keresve a végtelenben.
Az élet könyve lapjain, a szavak mint csillagok,
Megvilágítják az éjszakát, és útmutatóként szolgálnak,
Míg a lélek, mint a folyó, tovább halad,
A végtelen óceán felé, ahol minden út találkozik.
A szavak ölelése, mint a szív dobbanása,
Mely a lélek ritmusára játszik dallamot,
És a szív, mint a zongora, húrjait pengeti,
A szerelem, a bánat, a remény és a bátorság hangjait ébresztve.
Az élet könyve lapjain, a szavak mint a tűz,
Fellobbanva, majd hamuvá válva, de sosem halnak el,
Míg a lélek, mint a főnix, újra és újra feltámad,
A szavak ölelésében, melyben minden titok és remény összeér.
