Szavak nélkül, széttört szívek
Suttogó szél, selyem szavak nélkül,
néma csendben csüngő széttört szívek.
Kihűlt éjben keresik egymást,
míg a hold fénye csontig hatol.
A csillagok halkan suttognak,
szívük titkait őrizve.
A sötétben szárnyaló sóhajok,
szívük mélyén égő tűzként.
Szavak nélkül, széttört szívek,
szerelemmel teli, mégis üres.
A csendben rejtőző fájdalom,
mint a tenger mélyén húzódó árny.
A magány, mint hűvös szél,
átjárja a szívüket.
A szavak nélküli éjszaka,
csak a csend árulkodó nyomai.
A szerelem, mint tűzvész,
mégis halkan lobban fel.
A szívek, mint a csillagok,
csak a sötétben világítanak.
Szavak nélkül, széttört szívek,
a csendben rejtőző fájdalom.
Mégis, a szívük mélyén,
csak a szerelem lángja ég.
