Szavak közt bújva
Szavak közt bújva, mint félénk kisgyermek,
Ki a nagyvilág zajától retteg,
Lapok közé rejtőzöm, szókincsembe merülök,
Ahol a szavak színes tengerében elmerülök.
Hogyha a világ körülöttem zúg, zavar,
A szavakban találok menedéket, oltárt.
Ahol a gondolatok szárnyra kelnek,
Ahol a szavak életre kelnek.
Szavak, melyek mint csillagok ragyognak,
Mint égszínkék tengerben a hullámok,
Mint a hajnalban a nap első sugarai,
Mint az éjszaka csillagtalanján a hold fényei.
Szavak, melyek mint hegyek magasodnak,
Mint völgyekben a folyók zúgnak,
Mint az erdőkben a fák suttognak,
Mint a tengerben a hullámok zúgnak.
Szavak, melyek mint virágok nyílnak,
Mint a tavaszban a fák kizöldülnek,
Mint a nyárban a mezők virágba borulnak,
Mint az őszben a levelek lehullnak.
Szavak, melyek mint madarak repülnek,
Mint a szélben a falevelek szállnak,
Mint a felhők az égen úsznak,
Mint a hópelyhek a télben hullnak.
Szavak közt bújva, mint félénk kisgyermek,
Ki a nagyvilág zajától retteg,
Lapok közé rejtőzöm, szókincsembe merülök,
Ahol a szavak színes tengerében elmerülök.
