Szárnyaló vágyak a végtelenbe
Egy szív, mely szárnyra kap, s halkan énekel,
Mint a fecske, mely a magasba tör,
Vágyakat hordoz, melyek a csillagokig érnek,
Olyanok, melyeket a szív sosem feled.
Az élet szőtte színes szövetén,
Mint a szivárvány, mely az égbe tűz,
Szárnyal a vágy, mely a végtelenbe nyúz,
S a csillagok között talál otthonra, hűs.
A vágyak szárnyán, mely a széllel száll,
Mint a madár, mely a felhők felett repül,
A szívben élő titkos álmokat hordoz,
Olyanok, melyeket a lélek sosem fedül.
Az éjszaka csendjében, az álom ölében,
Mint a hold, mely az éjszakát világítja,
Szárnyal a vágy, mely a végtelenbe ér,
S a csillagok között talál nyugalmat, hitet.
A vágyak szárnyán, mely az égen száll,
Mint a csillag, mely az éjszakában ragyog,
A szívben élő titkos reményeket hordoz,
Olyanok, melyeket a lélek sosem adog.
A szárnyaló vágyak, melyek a végtelenbe érnek,
Mint a csillagok, melyek az éjszakát díszítik,
A szívben élő titkos álmokat, reményeket hordoz,
Olyanok, melyeket a lélek sosem feledítik.
