Szárnyaló szív, hűségnek hírnöke
Hol a jövő, mint egy hajnali köd, összefonódik a múlttal,
Ahol a csillagokból szőtt álmok szivárványhídon átkelnek,
Ott találkozik a valóság és a képzelet, ahol a tér és idő elenyész,
Ahol a szív szárnyal, mint egy bátor galamb, a hűség hírnöke.
Egy világban, ahol a robotok énekelnek, a gépek pedig álmodnak,
Ahol a fák gyökerei az égbe nőnek, és a felhők a föld alatt úsznak,
Ott a szerelem nem ismer határokat, ott a szív szárnyal szabadon,
Ahol a szavak színeket öltenek, és a gondolatok szobrokká válnak.
Ahol az élet, mint egy burleszk előadás, hol vidám, hol szomorú,
Ahol a halál csak egy új kezdet, ahol mindenki hős és bohóc,
Ott a szív, mint egy vándor madár, szárnyal a végtelenben,
A hűség hírnöke, aki sosem feled, aki sosem hagyja el a reményt.
Ahol a csillagok közötti tánc a mindennapok része,
Ahol a fény és az árnyék együtt járja a végtelen utat,
Ott a szív, mint egy bátor hírnök, szárnyal a végtelenben,
Hűségének dalát énekli, melyet a szél visz tovább a világba.
Ott a szerelem nem ismer határokat, ott a szív szárnyal szabadon,
Ahol a szavak színeket öltenek, és a gondolatok szobrokká válnak,
Ahol a szív, mint a hűség hírnöke, szárnyal a végtelenben,
Egy világban, ahol a robotok énekelnek, és a gépek álmodnak.
