Szárnyaló szív, gyógyuló lélek
Ó, szívem, mely mint hajnali égen
A fénylő csillag, szárnyal és ég.
Mint a szél, mely a magas hegyeken
Szabadon száll, nem ismer semmi fék.
Beteg voltál, de most már gyógyulsz,
Mint a föld, mely a tavaszi esőben
Életre kel, s újra zöldellő fűvel
Borítja be a kopár mezőket.
Nem érzed már a fájdalmat, szívem,
Mely olyan volt, mint tüskés tövis,
Mely a lelkedbe fúródott mélyen,
S melytől vérzett a sebed, éjjel-nappal.
Most már szárnyalsz, mint a sas a magasban,
Mely a napot nézi szembe bátran.
Nem félsz többé a sötét éjszakától,
Mert a hold fénye útadat világítja.
Gyógyuló lélek, szárnyaló szív,
Ne feledd el, honnan jöttél, ki vagy.
A fájdalom mérge is elmúlik,
Ha a szív a szeretetet választja.
Ó, szívem, mely mint hajnali égen
A fénylő csillag, szárnyal és ég.
Mint a szél, mely a magas hegyeken
Szabadon száll, nem ismer semmi fék.
