Szárnyaló Remények Megtörése
A tengeren túl, ahol a nap lehunyja szemét,
Ott él egy ország, ahol a remények szárnyalnak.
Ahol a csillagok a földön járnak,
És ahol a szív a legnagyobb kincs.
De a szárnyaló remények megtörnek,
Mint a szélben a gyenge ágak.
A szív, mint a tenger, összetörik,
És a csillagok, mint a könnyek, lehullanak.
A remények, mint a madarak, szállnak,
De a szél, mint a sors, ellenük fordul.
Az élet, mint egy vers, elszáll,
És a szívek, mint a hegedűk, megszűnnek húzni.
A szárnyaló remények, mint a hajnali köd,
Elillannak a nap első sugarával.
A szív, mint egy tengeri szikla, elporlad,
És a csillagok, mint a gyertyák, kiégnek.
A remények, mint a madarak, szállnak,
De a szél, mint a sors, ellenük fordul.
Az élet, mint egy vers, elszáll,
És a szívek, mint a hegedűk, megszűnnek húzni.
A szárnyaló remények, mint a hajnali köd,
Elillannak a nap első sugarával.
A szív, mint egy tengeri szikla, elporlad,
És a csillagok, mint a gyertyák, kiégnek.
A remény, mint a madár, száll,
De a szél, mint a sors, ellenére fordul.
Az élet, mint egy vers, elszáll,
És a szívek, mint a hegedűk, megszűnnek húzni.
A szárnyaló remények, mint a hajnali köd,
Elillannak a nap első sugarával.
A szív, mint egy tengeri szikla, elporlad,
És a csillagok, mint a gyertyák, kiégnek.
